Domolykós kirándulás egy BARÁTTAL!
Írta: fishfarm - Dátum: Március 21 2014 20:47:03

"""""Úgy gondolom, kevés horgász van a Vasi dombságon aki ne ismerné Soós Jani barátomat. A mozdonyok füstje mellett korosodó 6 gyermekes családapa a horgászat megszállottja. Családján kívül eddigi életében a szabadidejét a pecásokra és a horgászatra szentelte. Nem hiszem, hogy ma van vas megyében olyan ember aki több botot, orsót, horgászcikket javított volna meg mint ő.

Tovább...



Teljes hír
Domolykós kirándulás egy BARÁTTAL!



"""""Úgy gondolom, kevés horgász van a Vasi dombságon aki ne ismerné Soós Jani barátomat. A mozdonyok füstje mellett korosodó 6 gyermekes családapa a horgászat megszállottja. Családján kívül eddigi életében a szabadidejét a pecásokra és a horgászatra szentelte. Nem hiszem, hogy ma van vas megyében olyan ember aki több botot, orsót, horgászcikket javított volna meg mint ő.



Ezt teszi a mai napig is munkája mellett. Szombathely határában, hol is máshol mint a Kőszeg- Szombathely vasútvonal mellett közvetlenül egy családi házban él jelenleg is népes családjával. Ott alakított ki magának egy minden kinccsel felszerelt horgászcikk javító műhelyt. Szinte lehetetlen olyan dolgot kérni tőle amit ne tudna kivitelezni. Rendkívül kreatív, előrelátó, a halakat óvó és a halakra minden körülmények között vigyázó ember. Sok éven keresztül halőri tevékenységet is betöltött a becsületes pecások örömére, a becstelenek-tilosban horgászók bánatára. Tömegével vette el az orvhorgászoktól felszereléseiket, járt miattuk sokszor a bíróságokra. A hőn szeretett folyója a Rába, zegzugos helyein sem hagyta nyugton a tilosban járókat. Amikor Ausztriából a Rába, egész tórendszereket mosott el, családjával (nagy fiával) mentették az árterekről a milliónyi ivadékot vissza a patak és folyó medrekbe, heteken keresztül. Erről film is készült, amin meg lett örökítve az a tömérdek apróság amit volt szíves a Rába és Csörnöc elmosni ide hozzánk Ausztriából. Így nem csak az erőműi sót és a bőrgyári lúgot kaptuk a sógoroktól, hanem némi kárpótlást is. Sokáig a Rába mellett lakott családjával Püspökmolnáriban. Kevesen vannak itt vasban a pecások közül akik ennyire ismernék a vasi patakok kanyarulatait, folyamunk mély kutyrait.




Nagy tisztelettel hallgatom mindig amikor mesél régi Rábás, Csörnöcös, Pinkás, Répcés élményeiről. Újabban a Duna szerelmese, ahogy teheti, lakóautójával (amit saját kezűleg csinált meg komfortosra) veszi sátorfáját és a családjával egyetemben hetekre leköltözik a Duna partjára. Ott még komoly halbőség van, jókat szórakozva próbálja kipihenni az élete fáradalmait, próbál feltöltődni. Lassan 2 éve, korunk legádázabb betegsége megtámadta. Tavaly már az orvosok is lemondtak róla, maximum 1 hónapot adtak neki. Szerencsére ez 1/2 éve volt. Nem adja könnyen magát, nem abból a fából faragták Jani barátomat. Sosem adja fel csak megy előre és bízik ahogy egész életében tette. Ezen 2 év alatt megjárta a poklokat, melyben családja és ezen belül felesége támogatása elengedhetetlen lett volna. Ha ő nem lett volna már ...ki tudja ? , de van és segíti mindenben amiben lehet a 6 gyermek mellett. A jó isten úgy néz ki mellettük van és hónapok óta Jani szépen épül és erősödik vissza. Nyeri vissza életkedvét, erejét és súlyát. Januárban már tizendarab orsómat az ő szakszerűségével felkészítette a következő évekre. Én is elhanyagoltam kissé match orsóimat, pedig ezek kapnak a legtöbbet, a legnagyobb igénybevételnek vannak kitéve. Persze most pipa, újra barátom kenőzsírjában forognak alkatrészeik. Láttam, nála tartózkodásom alatt, hogy mennyire hiányzik neki a horgászat, de azért így félig meggyógyulva ezt nem egyszerű kivitelezni. Legendás domolykózó és harcsázó hírében áll Jani. Annak idején nem egy 30 kg feletti bajuszost vert át, figyelt ki. Évekig meséltek a helyi horgászok egy nagy darab emberről aki a Himfai tóból akkor fogott harcsát és süllőt amikor akart szinte. Mikor még itt voltak a megyei csapatversenyek, jó magam is sokat tréningeztem, sok napot töltöttem a Himfai tó partján. Itt beszélgetve a helyi erőkkel, sokat emlegettek egy szombathelyi fickót aki lejött, körülnézett, kipakolt és 2 órán belül méteres halt vagy halakat fogott.

Na én tudtam minden esetben hogy ez a kispolszkis (abban az időben az volt neki) a Jani volt. Nem értették hogy van ez ? - mitől is forog a szélkerék?
Úgy láttam jót tenne Janinak ha elcitálnám egy domizásra. Felvetettem a kérdést melyre kissé huzakodva, de igent mondott. Ekkor még zavarosak és nagyok is voltak a cél vizek, ezt megígértem ahogy azt látom alkalmas lesz a pecára jelzek. Féltem kicsit, mert még Jani nagyon gyenge, nem tudom mennyit bír kint egyfolytában, hogy fog ennyi idő után visszarázódni a való életbe. 10 nap múlva eljött az idő ................"""""

Telefon,,,Jani  !! - eljött a mi napunk, mehetünk ! Most komolyan, jött a képzeletbeli kagyló másik végéről a válasz. Mondom, holnap jó idő is lesz és a vizek is megfelelőek szerintem. Ne hülyéskedj Levi, hétfő délután 5 óra van, nem tudok összekészülni holnap reggelre, meg aztán máj sincs, botom sincs felszerelve és a cuccaim sem tudom hol vannak ennyi idő után. (Persze most minden fontosabb volt mint a horgászat ebben a 2 év -ben. Talán csak álmában horgászott a fájdalmai közepette amit rárótt a sors ezzel a gyilkos betegséggel) .

Jó csirkemájam van kiporciózva, egy úszót dobjál fel a botodra, horgom is van és hozd magadat ! Visszahívlak még ma, beszélek az asszonnyal is mert holnapra rengeteg mindent beterveztünk amit meg kell csinálnom, mindenben el vagyok maradva. Tudom Janikám, de menjünk. Oké hívlak este. Ekkor már tudtam, a Jani ismét a régi - sikerült egy kis erőt is pumpálnom az ereibe és kizökkentenem a súlyos mindennapi gondolkozásból.
5 perc kellett és csörgött a mobilom,- hánykor induljunk ? Elmegy a gyerek az oviba, a reggeli puszit szeretném neki megadni és mehetünk. Rendben akkor 7,45 kor nálad. Rendben !  Kissé belebizseregtem, bevallom őszintén. Én anyámmal átéltem már ugyan ezt.

Tudtam, hajszál pontos lesz, ahogy szokott.  7,44 - telefon, itt vagyunk a ház előtt-megyek, pakolj ki illetve át az enyémbe és mehetünk.
Az asszonykával a nem túl sok cuccot már be is a helyére és irány a DOMIK  . Van minden? -kérdezi izgatottan Jani barátom.
Nem is válaszoltam rá, ma Te (Ti) válasszatok hová menjünk. A Te napod barátom! Akkor menjünk a Herpenyőre Vasvár alá Mákfához. Jártál már ott ?- kérdezett vissza. 
Nagyon régen, nekem az a része a Csörnöcnek kimaradt általában. Mi ott is laktunk, jól ismerem azt a részt is, de már én is vagy 6 éve nem voltam. Akkor itt az ideje.
Pikk-pakk , már a réten araszoltunk, próbáltuk megközelíteni a patakot minél jobban, Janinak ne kelljen sokat fáradoznia, kell másra az erő még erre a napra. Ki sem tudtam szinte szállni a kocsiból, Janinak már csak a hátát láttam-indult felderítő útjára! Jó volt látni a hátát.

Kissé zavaros, de inkább opálos víz folydogált a mederbe. Janin láttam minden jót, ha repülni tudott volna akkor megtette volna. Mondta és mesélt folyamatosan, itt szoktunk szedni régen hóvirágot, gombát. Innen lejjebb úgy 1 km re a malomnál szoktunk fürdeni, elevenedtek fel a régi emlékek. Én nagyon örültem minden szavának, jó érzés volt. Mutatta, itt fogott valamikor egy 3,60 as DOMIT. Mennyire átalakult itt minden! - rengeteg volt a bedőlt fa az akadó. Próbáltunk mélyebb lyukakat keresni. A mélyebb, úgy 1,5-2 méter a Herpenyő értelmében. Kiosztottam a májat és elkezdtünk pecázni.

Egymástól általában úgy 30-50 méteres távolságra faggattuk a vizet. Jani az én meglepetésemre vízközt úsztatta a csalit. Én bevallom még soha sem tettem azt májjal. Ő általában így szokta, ez vállt be neki. Én meg kizárólag fenéken stabilan vagy csúsztatva a meder alján. Mindketten 3 grammos úszóval nyitottunk. Az én horgom 6 os méretű és vastaghúsú az övé 10 es és középerős. Gyorsan volt kapása Jani barátomnak, de csak a májat lopta le neki valaki. Szerintem apróbb Domika lehetett mert a jó nem igen lopkod, viszi mint a piros hetes. Nekem semmi, halmozgás az volt, de csak küszök szelték a víz tetejét. Lakmároztak a természet friss adományából A tavasz első bogaraiból és a  vízfelszínre hullott különböző fák virágaiból szemezgették a nekik megfelelőt. 

Jó volt nézni az ébredő természetet, a virágba és lassan levélbe boruló fákat. Állat és növény egyaránt örült a nagyon korán jött tavasznak. Volt vagy reggel is 12 fok. A napokban 20 fokokat mértek és mára is ez volt az ígérvény. Jól esett ahogy a ritkás erdő fái között sütötte a nap a hátunkat. Igaz ez miatt nagyon vigyázni kellett, mert az árnyékunk könnyen a vízre meredt és akkor Domi őfelsége huss ! Egy ígéretes susnyás mellett próbálkoztam, de meg sem kérdeztek mit is abajgatom a vizet. Lassan emelem ki a cuccomat vagy 5-6 perc várakozás után és a vízből emelkedő májcsíknak utána vágott egy méret körüli csuka a víztetején. Alig hittem a szememnek, addig ott volt mozdulatlanul az ínycsiklandozó véres csirkemáj, hozzá sem nyúlt, ahogy megmozdítottam jött fel utána tátott szájjal. A teljes pofája kint volt a vízből, majd vissza süllyedt.  Azonnal vissza neki és emelgetni kezdtem, hátha lencsevégre kapjuk. Vagy még 5 perc, de semmi. Így jártam, ezt nem sikerült leprofilozni. Mesélem Janinak, jókat nevetett rajta. Majd mindjárt mondta is tovább, valamikor itt sok szép csuka is élt, lehetett belőlük fogdozgatni. Tudom, még a Lőrinc Laci is fogott a Herpenyő patakban 10 kg körüli példányt. Én úgy emlékszem 6 ig jutottam. Ides -tova 35 éve járom a Herpenyőt. Istenem, mennyi idős vagyok már én is, nem véletlenül mondják a fiúk a Fish farm csapatba nekem, hogy "fater",,  hát ez van !

Következő állást elfoglaltuk, mindig ügyelve arra, hogy a másik választott helyén ne gyalogoljunk végig. Rutinos a Jani, nem most kezdte, minden mozdulatán látszott, tudja mit miért csinál, ha mondhatom ezt én így fiatalabbként.
Itt végre 1 óra után volt egy kapásom, de csak csipkedés. Úgy gondolom, nem is Domi volt, mert az úszó csak böködést jelzett, nem igazi kapást. Szerintünk is valami bodorja (bodorka keszeg) ébredt fel az ínycsiklandozó táplálékban gazdag falatra.  Következett az eggyel lejjebbi akadó, ahol megtört a jég és elejtettem az első és a Herpenyőn az utolsó Domit ami a mai napot illeti.


Úgy 30 dkg körüli volt, gyorsan hogy a legkevesebbet legyen kint a vízből,  Jani felesége le is fotózott minket vele.
Még vagy 500 métert lesétáltunk , egészen a hídig, de sok ígéretes helyet sem találva, kapást egyáltalán nem tudtunk kicsikarni a patakból.
Jani, menjünk át a Rábára . Sajnos a Herpenyő ennyit tud manapság, nincs mit tenni. Sokat nem kellett gondolkozni a dolgon, már csuktuk is össze botjainkat.



Jani a régi kitűnő minőségű régi Silstar  4,40 méteres Multimesh 5-25 gr. os botot használta. Ezek már régen nem kaphatóak, de az áruk csak felfelé megy. Nem tudok én sem beszerezni belőle már évek óta, pedig szeretnék. A saját felszerelésemről nem írok az utóbbi cikkben ezt leírtam, talán annyi kiegészítés hozzá, a Cralusso cég gyárt már olyan úszót ami a legtökéletesebb erre a célra.



Teljesen átnyargaltam erre a típusra. Klárik Karcsi barátomat felhívva, kaptam is a kiállításon belőle egy hadsereget 1-3-6 grammosat.
Hipp- Hopp pár perces beszélgetés és Püspökmolnári Rába szakaszon találtuk magunkat. Fantasztikus kellemes idő lett közben, még az sem érdekelt minket hogy fogunk vagy sem. Másodlagos a mai napon. Ahogy beporoszkáltunk a vasúti hídhoz egy horgász szemnek undorító kárókatonát (kormoránt) zavartunk fel a vízről. Másik 2 társa nem túlságosan messze meg a levegőben csapkodta nagy szárnyait. Csak ne sikerülne neki és huppanna le a földre fejjel lefelé! Nagyon utálom ezt a dögöt. Amit művel az európai vizekben az minden képzeletet felülmúl. Elmondhatatlanul jó érzés lenne nekem ha valahol egy kiállításon lehetne látni a földön található utolsó egyedet, de azt is KITÖMVE.
Na, akkor itt van hal, mondja Jani, mert ez a dög tudja!
 Hát igen, nosza a botokat ki a kocsiból és már 2 ígéretes helyre be is vetettük magunkat. Jani vagy 5 ször leakadt-leszakadt. Nekem is volt akadóm a fortyogó víz alján, de onnan ki tudtam cibálni egy horoghajlással. Én mindenképpen olyan vastaghúsú horgokat használok amik nem túl erősek és viszonylag könnyebben kihajlanak. Ilyen esetekben ezek sokat segítenek, mert a halat bőven megbírja, viszont az akadóból némi kiegyenesedés után kijön. Ezt én nyugodt szívvel visszahajtom és pecázok vele tovább. Még ez miatt soha sem ment el Domim, nem kell tőle félni. Persze finomszerelékes horgászatban ezt meg sem próbálom, ott azonnal horogcsere szükséges.

Szóval visszatettem a sodrás széléhez a cájgot, nem kellett 20 másodperc, erőteljes rántással elmerült az úszóm. Akasztás és már az asszonytárs futott is a merítővel, mert hát ehhez kellett! Mekkora? kiáltott Jani .Úgy kilós kb, mindjárt mutatom. Fűre kiemelve a nagyméretű horog a szájszélébe akadt. Jani! -ide nézz, emeltem fel a halat.



Gyere, fotózzuk le. Fotózás után mérlegelés 0,98 kg. Tévedtem 2 dkg-ot- öregszema.
Gyorsan vissza a vízbe, intett egyet az öreg a farkával búcsúzóul. Ez szép volt konstatálta a Soós család 2 legidősebb tagja. Most már nekem is illene fognom valamit !- mondta a barátom. Hát igen mert mi is lesz veled ha csak levegőzöl, csipkelődtem. Én átmegyek a hídon a másik oldalra oda a bokrok aljához, Te meg menjél le a szigeti részhez amit említettél. Míg kényelmesen összepakoltak, hogy lesétálnak vagy 700 métert, nekem sikerült még gyorsban fognom 2 db 30 és 50 dkg közötti példányt.





Hát idefigyelj, most már hagyd abba, mert teljesen kipontozol engem! kiáltott át Jani.
Különben is ott a bokor alatt ahol vagy, fogtam régen sok márnát 4-5 kg-ig és itt rántott bele egyszer a vízbe egy harcsa  amikor nem figyeltem oda.
Meglett?- a francokat, elment. Mikor volt ez ? 30 éve  ! - na én is szeretlek ! Eriggggyél  már lefelé a régi helyedre és mutass valamit. Nem szólt vissza, elindult. Elkezdtem fogni a Domikat vagy még 5 öt,




mind szépek voltak, de 0,5 kg ot egyik sem érte el.




Egyszer csak az asszonyka jön kezében a hallal... Levi hol a fényképező géped? Hát nálam, itt. Most akkor mi legyen? - itt egy szép példány, meg kellene örökíteni. Amire átérek a hídon, lehet bajság a jószágban, így nektek van okos telefonotok (Jani most kapta szülinapjára) fotózzátok le. Szebb volt mint az én nagyom, ez is lett a mai napnak a banda nagyja. Lehet én örültem neki a legjobban, csak ezt nem mondtam a Jani barátomnak. Most majd biztos olvassa, lebuktam ! Ilyenkor különösen vigyázni kell a halakra, mert tele vannak ikrával, a Domi is májusban ívik általában, de ebben az időben ez is előbbre jöhet, szóval csak óvatosan mindenkinek. Kész van, elúszott szépen, hallom a távolból a visszajelzést !
OKÉ, konstatáltam a dolgot. Elindultam felfelé, ott láttam egy jó halmozgást. Úgy gondolom ponty volt. Meg is lepődtem rajta. Nem tudom utoljára mikor hallottam a Rábán ponty ugrást március 19 én. Ismét láttam 2  európai dögkeselyűt a levegőben körözni. Kétszer beszakadtam egy ígéretes helyen az ólmom akadt be, így szerelnem kellett volna. Nem volt kedvem hozzá, összecsuktam a cuccost és sétálgattam. Átjöttem a hídon, vissza a kocsihoz és elindultam üresen felfelé, hívogatott a Rába. Megnéztem , mit változott azóta hogy itt jártam(4 éve). Sokat ! Igen, ezt a folyót hívják Magyarország legtermészetesebb folyójának. A Rábába avatkoztak be a legkevésbé, mármint  mederalakítást illeti. Sajnos a sógorok a folyamatos különböző mérgezésekkel annál inkább. Elmorfondíroztam egy kicsit a folyón, a halakon. Úgy elröpült ismét 1 óra ebben a ragyogó 20-22 fokos időben, hogy......

Visszafelé vettem az irányt. Amikor már az egyenesbe értem, jött velem szembe a barátom és a felesége. Na mi van ? Nem pecázol ? kérdezte. Már csak nézegetek, szép az idő. Az, törölgette  homlokát, megfáradva. Hogy bírod ? - most vettem észre hogy elfáradtam. Akkor jó, ha most! Mit sikerült még fognod ? Jött még vagy 3 kisebb és volt 1 ami komolyabb volt, de berongyolt  az akadóba és annyi. Nem baj , ez volt megírva neki. Ja, ja, de azért a fotó kedvéért,,,, az igaz. Így is jó. Ha nem bánod én ezt a napot megírom. Gondolod ?- gondolom !
Rendben.



Búcsúzzunk el őszig a Domizástól, mert akkor ismét jövünk többször együtt. Jó , de akkor .......és már mondta is hogy régen hol, mi volt és mit kellene megnéznünk ! Úgy legyen mondtam a házamnál amikor már szálltunk ki az autóból.
Szombaton lemennék hozzád harcsázni a fiammal, mit szólsz? Szerinted?
Hát Levi, nem is tudom, hogy köszön.........sehogy! nekem volt megtiszteltetés és öröm. Sokat ért mindhármunknak ez a nap úgy érzem. Alig állt a lábán valójában, de olyan szikla mint a bivaly!  Komoly tartása van és nem hagyja el magát, ebben lehet bízni. Áprilisban lesz meg neki a következő lelet, mi történt az elmúlt 3 hónapban a szervezetében.
Másnap vittem ki hozzá 10 db új orsót átnézésre. Sziasztok, szóltam be az ajtón hangosan .....köszönjük a tegnapi napot kiáltották ki mindketten egyszerre köszönés helyett. Legszívesebben sírtam volna.





Hajrá JANI!

levi