Cifra kölönte – Cottus poecilopus Heckel, 1837Család: Kölöntefélék (Cottidae)
Angol név: Siberian bullhead
Német név: Ostgroppe
Védett. Eszmei értéke: 10 000 Ft.

Ismertetőjegyek. Teste elöl hengeres, hátul két oldalról összenyomott. Nagy feje feltűnően széles és lapos. Széles, csúcsba nyíló száját húsos ajkak keretezik, állkapcsait apró fogak borítják. Szájszöglete nem éri el a szem vonalát. Közepes nagyságú szeme a fej felső részén található. Két hátúszója közül az elsőt 7-9, a másodikat 16-19 osztatlan sugár merevíti. Anális úszójában a sugarak száma 11-14. Mellúszójának és farokúszójának a szegélye lekerekített, a hasúszója többnyire túlér a végbélnyílásán. Csupasz, pikkelytelen testén jól kivehető az oldalvonala, amely azonban a hátúszó vége táján megszakad. Színe sötét foltokkal tarkított olívzöld vagy barnásszürke, a hasa sárgásfehér. Az első hátúszó szegélye narancssárgás, különösen ívás idején. A hasúszót keskeny harántsávok díszítik. A farokúszó tövénél gyakran sötét folt látható. A hát-, a mell-, az anális és a farkúszón általában néhány sötétebb keresztirányú sávot lehet megfigyelni. Maximálisan 10-15 centiméteres testhosszt érhet el.

Hasonló fajok. Legjobban a rokon botos kölöntéhez hasonlít, de annak oldalvonala megszakítás nélkül a farokúszó tövéig tart, míg a cifra kölönte oldalvonala a faroknyélen megszakad. A hasúszó hossza és mintázata nem megbízható bélyeg, ugyanis a hasúszó a kopás miatt a cifra kölöntéknél sem mindig hosszú és ritkán a botos kölönték hasúszóján is felfedezhető némi halvány mintázat. Az ugyancsak hasonló gébfajok testét pikkelyek fedik, a hasúszóik pedig egymással összenőve tapadókoronggá módosultak. Az amurgéb testét szintén pikkelyek borítják.

Környezet. Igazi élőhelye a hegyi patakok és folyók pisztrángzónájában van, ahol az aljzat kövei közt húzódik meg. Kizárólag a magas oxigéntartalmú vizekben marad meg, minimális oxigénigénye 8 mg/l. A felmelegedést nem bírja, a 24 foknál melegebb vízben elpusztul. Azokban a vízfolyásokban, amelyekben botos kölönte is él, a cifra kölönte a följebb eső, hidegebb vízszakaszokat foglalja el. Ritkán együtt, egyazon szakaszon is előfordulhatnak.

Táplálék. Nagyrészt rákokkal, férgekkel és csigákkal, valamint a kérészek, álkérészek, tegzesek és árvaszúnyogok vízben élő lárváival táplálkozik. Alkalmilag ikrát, apró ivadékhalat és növényi részeket is fogyaszt.

Szaporodás. Ivarérettségét kétévesen éri el, ívási ideje május-június hónapokra esik. A nőstény által lerakott narancsszínű ikraszemek száma 200 és 1000 között van, az ikraszemek átmérője 1,5 mm körüli. Íváskor a hím az általa kiválasztott kő alatt egy mélyedést, fészket készít, s a nőstény a kő alsó felületére ragasztja az ikrát. A megtermékenyített ikrát a lárvák kikeléséig a hím őrzi.

Elterjedés. A faj igen nagy területen honos, Észak- és Közép- Európától Szibérián át egészen az Amur vízrendszeréig megtalálható. A Kárpát-medence keleti és északi részein számos hegyi vízfolyásban él (Fekete-Tisza, Fehér-Tisza, Tisza, Visó, Iza, Szaplonca, Sajó, Hernád, Ipoly stb.), de Magyarország jelenlegi területéről nincs kimutatva.

Jelentőség. Gazdasági jelentősége nincs, de természeti értéknek tekintjük, mert tőlünk délnyugatra már nem fordul elő. Védettsége az esetlegesen hozzánk lesodródó példányok megóvását célozza.