Pénzes pér – Thymallus thymallus (Linnaeus, 1758)Család: Pisztrángfélék (Salmonidae)
Angol név: Grayling
Német név: Äsche
Védett. Eszmei értéke: 10 000 Ft.

Ismertetőjegyek. Teste megnyúlt, mérsékelten magas, oldalról összenyomott. Feje kicsi, orra hegyes és rövid, körülbelül a szem átmérőjével egyező. Csúcsba nyíló szája aránylag kicsi, fölső állkapcsának hátsó vége legfeljebb a szem elejének vonaláig ér. Szájában igen apró, gyenge fogacskák találhatók. Hátúszója a többi pisztrángféléhez képest magas és hosszú, benne 13-17 elágazó sugár van. Farkalatti úszója ezzel szemben alacsony és rövid, osztott sugarainak száma 8-11. Közepes nagyságú és mélyen bemetszett farokúszója előtt a hátoldalon egy kicsi zsírúszót visel. Pikkelyei aprók, de jól látható, határozott hosszanti sorokba rendeződnek, számuk az oldalvonalon 74-98. Oldalai ezüstös színűek, elszórtan apró fekete vagy sötétszürke pettyekkel tarkítva. Közepes testméretű hal, a maximális hossza 50 cm körül lehet, de a 30 centinél nagyobb példányok már ritkák.

Hasonló fajok. Alakja, pikkelyzete és zsírúszója miatt nagyon hasonlít a pérhez a nagy maréna, de annak a szája félig alsó állású, és hátúszójában csak 9-11 osztott sugár van. A vizeinkben újabban nem észlelt törpe maréna szája félig fölső állású, hátúszójában 8-11 elágazó sugár van. Ugyancsak rövidebb a többi zsírúszót viselő, de kevésbé hasonló pisztrángfélénk hátúszója is, ez tehát biztos megkülönböztető bélyeg. A hasonló alakú pontyféléknek pedig nincs zsírúszójuk.

Környezet. Tipikus élőhelye a nagyobb folyók hegyvidéki szakaszának alsó része, amelyet róla nevezünk pérzónának. Kisebb számban a feljebb lévő pisztrángzóna alsó régiójában és a lejjebb eső paduczónában is megtalálható, de a csekély vízhozamú patakok és kis folyók nem felelnek meg igényeinek. Olyan folyók esetében, ahol hiányzik a paduczóna, a márnazóna felső részén is előfordulhat.

Táplálék. Falánk hal, amely nemcsak a víztér különböző rétegeiben keresi apró gerinctelen állatokból álló táplálékát, hanem kiugrik a víz fölött repülő rovarok után is.

Szaporodás. Két-hároméves korban válik ivaréretté, március-áprilisban szaporodik a folyók felső szakaszain. A szülőpár kis gödröt készít a kavicsos mederfenéken, amelybe a nőstény 6-7 ezer, kb. 3 mm átmérőjű ikraszemet rak. A tejes által megtermékenyített ikrát a szülők finom kavicsréteggel fedik be, amely így az ikrafalóktól védve fejlődhet.

Elterjedés. Rendkívül nagy területen, Európa, Ázsia és Észak-Amerika hideg és mérsékelt éghajlatú vidékein él. A Kárpát-medencében őshonos, de határainkon belül nincs olyan folyószakasz, amely maradéktalanul megfelelne igényeinek, így csupán lesodródó példányai kerülnek elő alkalmanként vizeinkből. Az utóbbi időkből csupán egyetlen előfordulási adata ismert:

Tisza (Tiszabecs, 1994).