Teste megnyúlt, oldalról kissé lapított. Feje hosszúkás a testéhez képest nem nagy. A szájában apró fogak és úgynevezett "ebfogak" találhatók - ezek alapján viszonylag könnyen megkülönböztethető a Palatinusban amúgy nem élő kősüllőtől és a sügértől. Két hátúszója van. Háta szürkészöld vagy olajzöld, ez a szín szabálytalan alakú, kontúrtalan szélű függőleges csíkok formájában az ezüstös oldalakra is átterjed. Hasa szürkésfehér vagy fehér. Hát- és farokúszói szürkék, sávozottak, páros úszói sárgásszürkék. Néha találkozhatunk egészen sötét árnyalatú, szinte fekete példányokkal is.
Ragadozó, főleg halat eszik, már a világrajövetelének nyarán - 4-6 cm-es testhossz elérése után - áttér a halragadozásra. 10-13 C fokos vízben ívik. A hím választ ívóhelyet, amit erőteljes farokcsapásokkal megtisztít az iszaptól, homoktól. Ezt követően odacsalogatja a nőstényt és megkezdődik az ívás. A hím ikra- és ivadékőrző. Az ívás után a hím elűzi a nőstényt és minden betolakodót távol tart a fészektől. Ebben az időszakban a búvároknak sem árt az óvatosság, ha a fészek közelébe kerül valaki, azt a hím megkísérli elijeszteni, ami egyes agresszívebb példányok esetében odáig fajul, hogy nekitámad a búvárnak és akár meg is haraphatja őt. Ez már egy kisebb 1,5-2 kg-os példánynál is ijesztő, de egy 10kg feletti támadó süllő komoly sérülést is okozhat. Ha tisztes távolságra 2-3 méterre eltávolodunk a védett objektumtól, a támadások is abba fognak maradni.
A merüléseink során, zömmel az ivadékaival, a kisebb - 1-1,5 kg-os példányaival találkozhatunk. Ősszel, mikor csoportba (bandába) verődnek, egy kis területen akár 20-30 darab is tartózkodhat. Néhány elfelejtett „haltartásban” 6-8 kg-os példányok is élnek. Európai viszonyok között, egyes vizekben a fogassüllő elérheti a 1,5 méteres testhosszt és 20 kg-os testtömeget is.