Állas küsz (Chalcalburnus chalcoides)

Ismertetőjegyei 

Teste karcsú, erősen megnyúlt, oldalról lapított, hasa és háta alig ívelt. Szája felső állású, a szájrése meredeken felfelé áll, a szájnyílás nem éri el a szem szegélyét, alsó állkapcsa megvastagodott. Pikkelyei kicsik, lazán ülnek, az oldalvonal mentén 60-68 számolható. A hátúszó 9-11, a farok alatti úszója 16-19 sugárral támaszkodik. A farok alatti úszó a hátúszó hátsó vége mögött indul, ez jó megkülönböztető bélyeg a szélhajtó küsszel szemben. Feje kicsi, pontyfélékre jellemző kiütés, dorozsma fedi nász idején. Háta kékes-feketészöld, fényes, oldalai tompább színűek, ezüstösen csillogók, hasa fehéres. A hát és farokúszó feketés árnyalatú. Hossza 20-30 cm, max 35 centiméter.

Magyarországon VÉDETT

Élőhelye 

Fekete, Azovi és Kaszpi tenger, valamint az azokba ömlő folyók, Bug, Dnyeszter, Dnyeper, Don, valamint az Aral tó vízgyűjtőjének rajhala. Előfordul a Felső-Duna medencéjének egyes tavaiban és folyóiban. Hazánkban utoljára a XIX. században észlelték, a későbbi észlelésekről bebizonyosodott, hogy más fajról volt szó. Több európai ország, többek közt Ausztria, Ukrajna szerepelteti a Vörös könyvben, hazánk területéről nagy valószínűséggel eltűnt.

Szaporodás

Ivarérettségét 3-4 éves korában éri el. Tiszta, oxigénben dús vizekben május elejétől június végéig ívik a sekély részeken kavicsos vagy homokos aljzatra. Az ikrák mérete 1,4-1,6 mm, és 15-20 ezer termelődik.

Táplálék 

Főként planktonikus szervezeteket fogyasztanak, de vízre hulló rovarokat, vízfelszínen kelő rovarokat, illetve halivadékot is fogyaszthat.