Ismertetőjegyek.  Teste megnyúlt, oldalról lapított, legnagyobb magassága meghaladja a fej hosszát. Hasának alján a pikkelyek fűrészes élt alkotnak. A szája nagy, csúcsba nyíló, felső állkapcsának szeglete túlér a szem középvonalán. Az állkapcsokat, a szájpadlást, az ekecsontot és a nyelvet jól fejlett fogak borítják. Szemének elülső és hátulsó részét szemhéj védi. Has úszóinak töve a hátúszó kezdetének a vonala mögött található. A hosszú, mélyen bemetszett farok úszó tövénél az úszóra rányúló két hosszúkás pikkelylemezt visel. Sima szélű nagy pikkelyei könnyen leválnak Hátúszójában 12-14, anális úszójában 16-19 osztott úszósugár található. Oldalvonala nincs, a test hosszában 50-60 pikkely számolható. Testszíne a háton sötét kékeszöld, oldalain világosodó, a hasán ezüstfehérbe megy át. Maximális testhossza 35-45 cm, testtömege 0,4-0,6 kg.

Hasonló fajok.  Szemhéjáról, farok úszójára rányúló két hosszúkás pikkelylemezéről, valamint fűrészes haséléről a hasonló hazai halfajoktól jól megkülönböztethető.

Környezet.  Eredetileg tengeri halfaj, amely csak szaporodáskor úszik fel a folyókba. Vonulásuk március végén kezdődik, mikor a víz hőmérséklete eléri a 6 Celsius-fokot. Mindig a víztest felsőbb rétegeiben haladva, akár 600-700 kilométert is megtesz az ívó helyül szolgáló gyors sodrású folyószakaszokig. A mellékfolyókba nem hatol fel.

Táplálék.  Fiatal korban az ivadék planktonikus szervezetekkel táplálkozik, az idősebb példányok férgeket, rákokat, rovarlárvákat, esetenként kisebb halakat fogyasztanak.

Szaporodás.  A hímek 1-2, a nőstények 3-4 éves korukra érik el ivarérettségüket. Az ívási ideje május-június hónapokra esik. Az ikraszemek száma a testtömegtől függően 33-280 ezer között változik, átmérőjük 2,2-2,6 mm. Az ívást követően, a leívott heringekből sok elpusztul, az életben maradottak legyengülve térnek vissza a tengerbe. A megtermékenyített ikra a Duna torkolatáig sodródik, ahol a kikelt 4,5-5,7 mm hosszú lárvák az egész nyarat töltik.

Elterjedés.  Az Alosa pontica fajnak három alfaját tartják számon. Az A. p. kessleri és az A. p. volgensis a Kaszpi-tenger medencéjében fordul elő, az A. p. pontica törzsalak a Fekete- és az Azovi-tenger medencéjében él. Faunaterületünkön kizárólag a Dunában észlelték, amelyben Mohácsig felhatolt. A vaskapui vízlépcső azonban akadályt jelent számára, ezért napjainkban már csak a folyam romániai szakaszán jellemző. Magyarország területéről 1846 óta ismert, legutóbb 1961-ben jelezték:

• Duna (Mohács).

Jelentőség.  Magas zsírtartalmú húsa bár szálkás, de nagyon ízletes, főként füstölve fogyasztják. Konzervet is sokat készítenek belőle. Tavaszi vonulásakor intenzíven halásszák a Duna alsó szakaszán, az évente kifogott mennyiség mintegy 300 tonna. A román hatóságok a legkisebb kifogható méretét 17 cm-ben állapították meg. Nálunk a faj jelentősége csekély, hiszen faunánkból nagy valószínűséggel már eltűnt, védettsége csupán az esetlegesen felbukkanó ritka példányok kíméletét célozza.