Ismertetőjegyek.  Küllőink között viszonylag magas hátú, de a farok részen erősen elvékonyodó, hengeres testű hal. Hátvonala a fejtől a farokig nagyjából szimmetrikus ívelésű. Feje hosszú, orra legömbölyített, aránylag kicsi szemei fölfelé tekintenek. Alsó állású szájának szögletében 1-1 hosszabb bajuszszálat visel. Hátúszójában 7, farkalatti úszójában 6 elágazó sugár van. A hátúszó mögött, a hátoldalán három, ritkán négy sötétebb folt látható. A hát- és a farok úszó nem pettyezett, legfeljebb 2-2 halvány harántsáv látható rajtuk. A farok nyél vékony és hengeres, az anális úszó alapja után mért vastagsága meghaladja a legkisebb magasságát. Végbélnyílása vagy egyenlő távolságra van a has úszó és a farkalatti úszó alapjának felé eső szélétől, vagy az utóbbihoz esik közelebb. Pikkelyeinek száma az oldalvonalon 40-43. Kis termetű hal, hossza általában 8-10, maximum 15 cm.

Hasonló fajok.  A fenékjáró küllő erősen pettyezett hát- és farok úszója, valamint magas farok nyele jó megkülönböztető bélyeg. A halvány foltú küllő farok nyele is magas, és végbélnyílása a has úszók alapjához esik közelebb. A homoki küllő teste nyújtottabb, háta alacsony, hátúszójában 8 osztott sugár van, és végbélnyílása szintén a has úszók tövéhez van közelebb. A márnának és a márnának nem 1, hanem 2 pár bajusza van.

Környezet.  Küllőink közül ez a faj ragaszkodik legjobban a sodró vízhez, de egyben a nagyobb víztömeghez is. Ezért nem a kis patakokban, hanem a folyók hegylábi szakaszán él, ahol a víz hűvös és oxigén dús, sebessége másodpercenként 1 méter körüli, és a meder kövekkel vagy nagyobb kavicsokkal bélelt. A felpillantó küllő tehát a pér zóna alsó régiójának és a paduczónának a jellemző hala. Csekély vízhozamú kis folyókban és patakokban, valamint a nagyobb folyók lassabb szakaszain és a tavakban nem él meg.

Táplálék.  Rokonaihoz hasonlóan apró fenéklakó gerinctelen állatokat fogyaszt, emellett a folyó által görgetett szerves hordalékból is kiválogatja a neki megfelelő falatokat.

Szaporodás.  Már 2 éves korban ivaréretté válik, szaporodása áprilistól júniusig tart. Aránylag kevés ikrája szakaszosan érik be, ezért az ívás ideje is elhúzódik. Az ikraszemeket több részletben, főként a folyók fölső szakaszain rakja le a homokos-sóderes mederfenékre.

Elterjedés.  A Duna vízrendszerének nemcsak őshonos, hanem bennszülött hala, tehát a faj kialakulása is itt ment végbe. Hazai elterjedéséről sok a téves és bizonytalan információ. Olyan vizekből is leírták, amelyek igényeinek nem felelnek meg. Ezek az észlelések valószínűleg a nagyon hasonló halványfoltú küllőre re vonatkoznak, amelyet 1960 előtt még nem ismertek nálunk. Jelenleg néhány magyarországi élőhelyéről tudunk:

• Dráva, Mura,
• Tisza.