Gyöngyös koncér – Rutilus frisii meidingeri

Ismertetőjegyek.  A gyöngyös koncér teste megnyúlt, oldalról kevéssé lapított. Orra tompa, félig alsó állású szája aránylag kicsi. Pikkelyeinek száma az oldalvonalon 62-67. Fölötte 10-11, alatta 5 pikkelysor húzódik. A hátúszójának és has úszóinak töve egy képzeletbeli függőlegesre esik. Hátúszójának és anális úszójának szegélye homorú. A hátúszójában 8-9, anális úszójában 9-11 elágazó úszósugár található. A farok úszó hosszú, mélyen bemetszett. Testszíne a háton szürkésbarna, oldalain világosodó ezüstfehér, a has fehéres. Uszonyai szürkés színűek, áttetszőek. Ívási időszakban apró gyöngyökre emlékeztető nászkiütések jelennek meg a tejesek hátoldalán, és páros úszói halvány vörösre színeződnek. Maximális testhossza elérheti a 70 centimétert, tömege az 5 kg-ot.

Hasonló fajok.  Leginkább a nyúl domolykó hasonlít hozzá, de annak oldalvonalán a pikkelyek száma kisebb, 46 és 53 között változik. Testalkatát tekintve a domolykó is hasonló, de pikkelyeinek száma az oldalvonalon csak 44-46, és a szája csúcsba nyíló. A leánykoncér oldalvonala mentén is kevesebb, 44-49 pikkely számolható. A paduc és a szilvaorrú kszeg pikkelyszáma ugyan hasonló, de előbbinek teljesen alsó állású a szája, utóbbinak pedig az anális úszója lényegesen hosszabb. Hasonló az állaskusz pikkelyszáma is, de szája felső állású.

Környezet.  Elsősorban a magasabban fekvő tavak mélyebb részeinek lakója, de a márna zónától fölfelé a folyókban is megtalálható. Ívása a folyók felső szakaszain zajlik, ahová április-május hónapokban vonul. A tavak állománya ilyenkor a beömlő vízfolyások torkolatánál nagy csapatokba gyülekezik.

Táplálék.  Többnyire kisebb csapatokban keresi táplálékát, amelyet főként vízfenéken előforduló gerinctelen szervezetek alkotnak: puhatestűek, férgek, rovarlárvák, rovarok. Előfordul, hogy kisebb halakat és vízinövényeket is fogyaszt.

Szaporodás.  Általában 10-12 fokos vízhőmérsékletnél ívik a folyóvizek felső szakaszának kavicsos aljzatán. A nőstények által érlelt ikra mennyisége testtömeg-kilogrammonként 32-35 ezer, az ikraszemek átmérője 1,9-2,1 mm között változik.

Elterjedés.  A Felső-Duna medencéjének néhány szubalpin tavában él (Chiem-tó, St. Wolfgang-tó, Traun-tó, Mondsee, Attersee), de kisebb állománya a Duna felső szakaszán is előfordul, ahonnan alkalmilag sodródik le hozzánk. A Duna szlovákiai részéről 1975-ben, a magyar oldalról 1997-ben mutatták ki. Eddigi hazai lelőhelyei:

• Öreg-Duna, Duna.

Jelentőség.  Gazdasági jelentősége még ott sem számottevő, ahol nagyobb állományai élnek. A gyöngyös koncér Felső-Duna medencéjének bennszülött faja, amely lényegében ma is azon az igen kicsi területen él, ahol kialakult. Európában a „ritka és nagyon veszélyeztetett” kategóriába sorolták. Hazai védetté nyilvánítása az időnként idevetődő példányok megóvását célozza.