Navigáció
· Főoldal
· Horgászvizsga
· Horgászegyesület
· Híreink
· Versenycsapat
· Képek a tóról..
· Partnereink
· Képgaléria
· Szálláshelyek
· Kapcsolatfelvétel
· Keresés

· Hír beküldése
· Kép beküldése
· Regisztráció
· Vendégházak
· Galéria
Akciónk folytatódik!

Gyűjts össze 5 db, békés halas azonos fajta napijegyet és hozd vissza.
A hatodik alkalommal megvendégelünk egy horgászatra.

További információ:
Tel:+36/20/3260-986
ZSB versenysorozat
RÉSZLETEK...

MEDER TÉRKÉP

Időjárás előrejelzés




Ti fogtátok

















**












**










**












**












**














**
Partnereink

























Untitled Document Untitled Document
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Ponty, dupla whisky-vel
Ponty, dupla whisky-vel




Az idei augusztus sok meglepetést tartogatott. Rögtön az elején beleszaladtam egy olyan pontyos rakós versenybe, ami több szempontból is rendhagyónak bizonyult. Egyrészt a lebonyolításának módja, a felajánlott ajándékok és a várható, majd realizált zsákmány tekintetében is. Mint már oly sokszor, most is felülírta az élet a papírformát, és nem az működött, aminek működnie kellett volna, és megjártam a Menny után a Poklot is, kaptam a tótól simogatást, majd óriási pofont. Tanultam is sokat, hiszen ismeretlen területre tévedve az ember jól teszi, ha nyitott szemmel jár. Egy tanulságoktól sem mentes verseny felelevenítése következik, hogy mindenki okuljon belőlem.

A történet a Cralusso Kupán, Zsennyén kezdődött, ahol feeder és matchbotos technikákkal vívtuk meg a magunk harcát. Egymással és a halakkal egyaránt. Számomra a feederes forduló szép emlékeket adott, a matchbotos pedig sok tanulsággal szolgált. A két napos megmérettetés végén, a friss élmények hatása alatt, egy hosszú lépés kíséretében Komáromi Levi egy olyan verseny körvonalait rajzolta fel lelki szemeim elé, amin el kellett gondolkodnom.

Augusztus első hétvégéjén egy 6x3 órás rakósbotos páros pontyos összecsapás színtere lesz a zsennyei versenytó, a várható nevezők között elismert, nagy nevekkel, rengeteg hallal, és finom skót szomjoltóval (vagy észvesztővel) jutalmául a legjobbaknak. A 10 évnél is öregebb, már-már nagykorú skót whisky-ket felajánló Diageo Kft. HR-vezetőjének, Szőcs Lászlónak köszönhetően igen motiváló jutalomért lehetett vetélkedni, és egy versenyző barátunk Rosta András saját kézzel gyártott előketartója mellett természetesen kupák is várták gazdáikat. A vizionált fantasztikus fogások felkeltették az érdeklődésemet, majd mikor a buli kitalálója, szervezője, szellemi atyja Göndöcs Attila személyesen is meginvitált a versenyre, (amit ezúton is köszönök), már nem lehetett nemet mondani.

Könnyű a békát a tónak ugrasztani!- tartja a mondás, csupán egy másik békát kellett találnom, lévén két fős csapatversenyre szólt a meghívás. Szerencsére korábban Géza barátom tett egy felelőtlennek tűnő ígéretet, mely szerint elmegyünk idén egy páros versenyre valahová. Itt a remek alkalom, hogy beválthassa ígéretét!- gondoltam, és megcsörrentettem cimborámat, aki jó béka lévén, kis unszolásra szintén a tónak ugrott. Lázas tervezgetés, info gyűjtés vette kezdetét. Mire is készüljünk? Hiszen egyikünk sem rakózott még itt. Én már voltam három versenyen a tavon, ahol mindig mást kellett horgászni, így csak abban voltam biztos, hogy a halak itt nem viccelnek, teljesen abnormálisak, mennek, mint a mérgezett egér, ha horog üti meg őket. Többekkel beszélve egy nagyon fárasztó, megterhelő horgászat képe kezdett kirajzolódni, ahol etetni kell. Mit etetni, zabáltatni! Ehhez a legtöbben a főtt kukoricát javasolták, amiből nem ritkán fordulónként egy vödörrel is beszórnak. Ennek megfelelően mi is betáraztunk a kemény főtt magokból egy komolyabb mennyiséget, de biztos, ami biztos, vittünk egy jó pár doboz csemegekukoricát is. A tervezett majd 70 kilónyi tengeri elképesztő mennyiségnek tűnt, ami egy bojlis versenyen biztosan kevés lenne, de rakósra bepoharazni ennyi magot, vagy csupán csúzlival belődözni ezt a volument, hát ….

A szerelékek elkészítésénél mély vízre kellett készülni, és a csalihoz igazított antennával szerelt minimum 1 grammos úszókból állítottuk össze az arzenált. A láda fiában 1-1,5-2 grammos helyben kapható és itt bevált Levi úszók mellett Dino, Perfect, és Cralusso rakós pontyos úszók kaptak helyet. Az ólmozást a vastag főzsinórok miatt (ezek minimum 0,22-esek voltak, de kötöttünk 0,25-öset is) csak nagyobb méretű sörétekből, vagy Preston Stotz styl ólmokból tudtuk kirakni. A kisebb sörétek egyszerűen lepattantak a vastag damilokról. Élő anyaggal nem különösebben számoltunk, csupán 1 liter csontit rendeltünk, bár voltak csapatok, akik a proteinben gazdag fehérjebombára alapozva taktikájukat, komolyabb mennyisséggel érkeztek. Nagy Benő többszörös Magyar Bajnok, és Kökény Józsi (Töpszli), a WalterLand Daiwa színeiben, két finoman szólva is rutinos versenyző, de a mezőnyben számos a pályát jól ismerő, kitűnő horgász helyet kapott: dr Köppel Szilárd (Doki), Németh Krisztián (Zsöni), Hajdú Tamás (Rozoga), Komáromi Levente (Levi), Safrankó Béla (Safi), Mochnás Sándor ( Sanyi bácsi) Tari Pista, és még sorolhatnám. Egy szóval a 12 csapat egyike sem ma kezdte a szakmát. A kitűzött célunk így, a tisztes helytállás volt a rendkívüli mezőnyben, bár Géza barátom, korábbi küzdősportos múltjából magával hozott önbizalmával, a dobogót vette célba. Én csak kosárlabdáztam, és tudom milyen magas a palánk, örülök, ha egy három pontosat dobok a meccsen.- gondoltam.

Mivel a versenyt megelőző héten egy gyerektáborban okítottam és felügyeltem a gyerekeket, egy éjszakai süllőzést követően, kisebb logisztikai és útvonalbeli nehézséget leküzdve estem be éjfél előtt a szállásunkul szolgáló kis faházba. Gyors alvást követően másnap lázasan készültünk az első napi 3 fordulóra. A párosok mindegyike horgászott, csak más-más szektorban, ügyelve arra is, hogy nehogy egymás mellé kerüljenek a sorsoláskor, ha szomszédos szektort húznának a párosok. A szabályok értelmében adott napot egy helyről horgásszák végig a versenyzők, átpakolást csak a másnapi helyre kell beiktatni. Fortuna egy kiemelt hellyel ajándékozott meg bennünket az első napra, majd másnapra társam az én előző napi helyemet húzta, míg én attól csupán kettővel jobbra kellett, hogy pakoljak. Jó hír, legalább nem fáradok el, az eddigi versenyeken is mindig a pálya ezen szakaszára kerültem.

A szektorom első három helye kiemelten jó hírben állt, azt gondoltam, ezekkel felvenni a versenyt nem lehet. Izgatottan poharaztam be az alapozásnak szánt 5-6 laza etetőanyag gombócot, amire pirosra festett kemény kukoricát borítottam. Alaposan megszórtam a helyet, számolva az éhes nagy halakkal. A verseny első fél órája azonban tétlenül telt el. A szélső helyek még csak-csak húzták, de mi középen csak moziztunk. Lelkesen lőttem és poharaztam a kemény kukoricát, mint kiderült, feleslegesen. Ami általában működött, az most csődöt mondott. Ráadásul valamiért a halak étvágya sem volt megfelelő a durva falatokhoz. Egy szóval mindketten elszálltunk Gézával, mint a győzelmi lobogó. A szünetben a már másik szektorban horgászó szomszédom, Incze Tomi is szólt, hogy nem jó, amit csinálok, jobb ilyenkor, ha csak pontosan, pohárral etetek, és nem csúzlizok, hogy az a kevés hal, ami a pályára jön, nem szóródjon szét. Megköszöntem a jó tanácsot, mi több, meg is fogadtam azt.

Gézával átértékeltük a taktikánkat, és a csemegekukoricára és annak lezúzott változatára fektettük a hangsúlyt. Szél nem volt, így jelentős áramlást sem tapasztaltam, így a második fordulóra a zúzott csemegéből terítettem a halaknak. Kevés Maros Időbomba pelletet is ráküldtem, majd vártam. Az 1 grammos úszóm azonban csak az etetésen forgolódó pontyok test kapásait közvetítette. Valahogy meg kell etetni velük a vasat! Lefinomítottam, ami azt jelentette, hogy a 0,22 előkét 0,20-ra cseréltem, és a 8-as horog helyére is 10-es került. Beindult a halfogás. A második forduló hátralévő részében már egy egyest és egy kettest adott a hely. A pontyok is egyre erőszakosabbak lettek, sajnos sok leköszönt, mire mindig jött a jó tanács. Tegyél erősebb vezetéket! Hát igen, damilnak nehezen nevezhető egy 0,25-ös előke. A nap végén 11 és 7 pontot gyűjtve a középmezőnyben találtuk magunkat.

Az élboly még nem tűnt elérhetetlennek, bár az erőviszonyok rendesen kirajzolódtak, látszott, hogy kik azok a párosok, akik érzik, tudják, mit kell most horgászni. A szektorokban 15-45 kg-os fogsok számítottak jónak, attól függően, ki hol ült. A pálya eleje most jobban muzsikált, bár Hajdú Tomi későbbi legnagyobb hala, egy 12.420 grammos matuzsálem pont a pálya második felében akadt horogra. Ez még elmaradt a korábban fogott 16,2 kilós tórekordtól, ami eddig a legnagyobb rakóssal fogott potyesz Zsennyén, de a körülmények ismeretében megsüvegelendő teljesítmény. Érdekes volt a rakósokat is megfigyelni. A legtöbben Daiwa G8, G20 vagy G50-es rakókkal horgásztak, talán nem véletlenül. Este fröccsöntés közben megbeszéltük, hogy másnap is kitartunk az előző napi taktikánk mellett, és nem bonyolítjuk azt, ami egyszerű. Mivel Zsöni az én másnapi helyemen is jól fogott, és én is megalapoztam Géza barátomnak az önbizalmát, jókedvűen tértünk nyugovóra. Igaz, másnapra frontot jósoltak erős széllel és esővel, de hajnalban, készülve a következő napra a szél helyett mérsékelten csepergő eső frissítette fel álmos orcánkat. A feletetett pálya azt gondoltuk majd ontja a halat. Az én szektoromba került mellém Köppel Doki, aki egyike volt azoknak, aki érezte a pályát, míg mellé húzott Kökény Józsi, nem kevés csontival felvértezve. Géza barátom szektorában szintén egymás mellé sorsolt Bognár Gyuszi, Doki párja, és Nagy Benő, aki Józsival indult. Várhatóan közöttük fog nagy harc dúlni az elsőségért, amibe gondoltam, talán belerondíthatunk Gézával mi is.


Sokan hittük azt, hogy a rakósok betolását követően azonnal húzzuk majd a halat, de a távolabbi szektorból felhangzó üdvrivalgás, ami egy megfogott sügérnek szólt, az idő előre haladtával, kezdte lehűteni a vérmes reményeket. A front megtette hatását, a pályát jól ismerő horgászok is tanácstalanul álltak szemben a jelenséggel. Hol vannak a halak? Újból kezdtem lefinomítani. Hal nélkül nem szerettem volna megúszni a fordulót. A 0,18-as előkére kötött 12-es Tubertini 808-as horogra egy szem szétnyomott kukorica került, amit lassú vonszolással tudtam végül egy ponty szájába bejátszani. Megúsztam a betlit. Sajnos a finomításnak ára volt. Igaz, hogy ezt megette a hal, de megfogni nem tudtam őket. Mellettem is keszegeztek már, és törvényszerűen mindig a lefinomított keszeges cájgot ette meg a ponty, ami hangos káromkodások közepette szerelt le.
Az élmezőny persze megoldotta, tanári volt, ahogyan a frontos idő ellenére is tudtak halat fogni, még ha nem is parádésan. Figyelni kezdtem, hátha tanulhatok. Mellettem apró magvas etetésre, hosszú, ólom nélküli zsinórszakasz lefektetésével oldották meg a helyzetet, míg másutt a felhős etetésbe beleengedett csalit tudták megetetni behullás közben a ponttyal. Melós peca, hiszen folyamatos etetés (csészével) és kontrollált csali beengedést jelentett ez, de működött. Géza barátom szerencsére parádézott, több szép, nagytestű malacot tudott megfogni, így mérsékelni tudta az én katasztrofális horgászatom okozta kárt. A nap végére megőriztük 7. helyünket, míg az elsőségért dúló kőkemény csatából Nagy Benőék kerültek ki győztesen.

A Diageo Kft.-nek köszönhetően, aki számos ismert skót whisky forgalmazója, jobbnál jobb konty alá valók kerültek kiosztásra, amiből nekünk most nem jutott, csak a reggeli welcome drink során ízleltük meg őket. Johnnie Walker nem lépett a Dimple-be (Gödröcskébe).
Mi volt a tanulság? Az, hogy jövőre itt a helyünk. Az eredményeket böngészve, a front ellenére is a harmadik legtöbb halat sikerült fognunk a két nap alatt, szóval az ember legyen büszke arra, amire lehet. 181 kg-ot fogva azért csak nem unatkozhattunk. A 6x3 órás fordulók során közel 17 mázsa hal akadt horogra, amit rakósbottal fogva azért nem semmi, még akkor is, ha ennek többszörösére készült mindenki. Hiába, könnyen elkényeztetik a horgászt az ilyen vizek. A verseny mérlege törött top szettekből és a tó által magába fogadott csúcstagokat számolva is sikeresnek volt mondható, kb. 6-an szenvedtünk törést, köztük én is, de ezen a vízen ez benne van a pakliban. Az biztos, hogy át kell értékelnünk sok mindent, és sokszor jobb, ha a magunk feje után menve verjük be azt.



A zsennyei tó bebizonyította, hogy képes mindig más arcát mutatni, és nehezen kiismerhető. Mikor már azt hinnénk, hogy közel engedett magához, egy jól irányzott pofonnal tudatja velünk, hol is a helyünk. Jövőre biztosan újból próbálkozunk, addig megyek és iszom egy finom jeges Johnnie Walkert, csak az íze kedvéért.

Polyák Csabio Csaba
Hozzászólások
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.


TÁBOROK
Horgász és Kaland Tábor



NYITVATARTÁS
NYITVA TARTÁS:

Nyári szezonban:
06.00 - 20.00 óráig

Okt.1-től–Május 1-ig:

07.00 – Napnyugtáig
(legkésőbb 20.00 óráig)

Január 1-től - Március 31-ig :

HÉTFŐ SZÜNNAP

Éjszakai nyitva tartás:

(Májustól - Szeptember végéig)
Péntek – Szombat
20.00 – 06.00 óráig



Éjszakai horgászat
Éjszakai horgászat a
téli nyitva tartás alatt!

...Részletek
Partnereink